Szombaton délelőtt bepakoltuk a bringát, két napi hideg-meleg élelmet az autóba és a lovak közé csaptunk. 10 óra fele értünk a tett helyszínére és ekkor még csak lézengtek a versenyzők, és felszállításnak nyoma sem volt. 11 órakor megérkezett egy ponyvás teherautó és megkezdődött az edzés. 20 perc szerpentinezés után felértünk a rajthoz, ami a tavaszi pálya tetejénél volt. A rajtból kihagyták a meredek sziklás szakaszt, amihez sok ,,vér’’ tapad, és annak tövétől indulhattunk. Kicsit tompa fejjel vágtam neki az első körömnek… próbáltam memorizálni a pályát és kitalálni, hogy melyek is az ideális ívek. A második körömre sikerült magamhoz térnem és egészen 4 óráig róttam a köröket.
Este a kiadós vacsora után fáradtan dőltem az ágyba. Ekkor már éreztem, hogy a megfázásom kezd eluralkodni rajtam.
Reggel iparkodtunk korán odaérni a versenyközpontba, mert még egy kiadós szerelés várt rám. Szombati edzésen benéztem egy fatönköt és lekoppant a láncterelő, ami e miatt elfordult, és hogy meg tudjam igazítani a bringa teljes középrészét szét kellett robbantanom. Az első kör felszállításról le is maradtam, ami mint kiderült nagyon lassan ment, mert kettes számú sofőrünk elfelejtette, hogy jelenése van és reggel 11 óra körül sikerült odaérnie. Egészen addig egy kicsi ponyvás teherautó hordta a bringásokat, ami miatt eléggé feszült lett a hangulat, ugyanis nem mindenki fért fel egyszerre és nem lehetett úgy edzeni, ahogy azt tervezte az ember. Ez a hangulat megmaradt egészen a díjkiosztóig.
Minden nehézségek ellenére az időmérés rendesen elkezdődött. Minden gördülékenyen zajlott, amíg egy junior srácot magához nem vonzotta az anyaföld és a sérüléséhez mentőt kellett hívni. (jobbulást neki!) Mire a srácot le tudták vinni a pályáról, az elit mezőny kb. másfél órát didergett a rajtban. Nálam ez volt az utolsó csepp a pohárban. Amúgy is nagyon meg voltam fázva és mire leértem úgy sípolt a tüdőm, mint még soha. Próbáltam magam összeszedni, és a pályát memorizáltam, amíg a rajtomra vártam. Az adott egy kis lökést, hogy a rajtlistát megnézve, kiderült, hogy 3. időt sikerült összehoznom az időmérésen. Ezek után nagy elvárással indultam a futamomnak. A lázam ellenére még jobb menetet sikerült összehoznom, mint előző körben és 8 másodpercet javítva az időmön a 3. helyen végeztem.
A tavalyi 2. helyezés után megfelelő eredménynek érzem ezt a helyezést, ahhoz képest, hogy a szezonban mennyit tudtam edzeni.
Vegyes érzelmekkel indultunk haza. Örültem a helyezésemnek és sajnáltam, sajnálom, hogy a régi versenyek hangulata, már csak a csokikupákon és háziversenyeken köszön csak vissza.
Azért fel a fejjel! Semmi remény!
Utolsó szó jogán szeretném megköszönni a rendezőségnek, hogy a nehézségek ellenére vállalták a verseny megrendezését!
Jakesz