Milyen országúti kerékpárt válasszunk?

 

A mindennapi szóhasználatban, de sokszor még a kerékpár katalógusokban is csak országúti kerékpárként vagy versenybringaként jelölik azt a kategóriát, amit az elmúlt években jól elkülöníthetően felosztott a kerékpáripar több alkategóriára. Nem árt tehát tisztában lenni azzal, milyen felhasználási célra milyen országúti kerékpárt válasszunk!

 

 

Ugyanúgy, ahogy a mountain bike-ok között különböző vázgeometriájú, vagy csillapítású bringák alkalmasak versenyzésre, maratonozásra, vagy éppen túrázásra, az országútik között is megvannak ezek a csoportok, még akkor is, ha látszólag jobban hasonlítanak egymásra a „versenybringák”, mint a hegyikerékpárok. Tudatosan kell tehát választani, hogy leendő sportszerünk minél jobban megfeleljen céljainknak, nem pedig később megszokni azt, ami esetleg nem is optimális számunkra. Ehhez az első lépés, hogy tisztában legyünk vele, milyen kategóriák léteznek.

 

 
Classic                      Komfort                      Aero                      Triatlon                      Időfutam

 

Az országúti versenykerékpárokat profi vagy amatőr versenyzők, versenyzésre, edzésre használhatnak megelégedéssel. Ezeknek két fő csoportja van: az univerzális országúti versenykerékpárok (classic race: Merida Scultura), melyek az időfutam kivételével minden országúti versenyformában megállják a helyüket, valamint az aero versenykerékpárok (például a Merida Reacto széria), melyek általában merevebbek és minden esetben kicsit aerodinamikusabbak és aerodinamikusabb pozíciót is lehetővé tesznek az univerzális versenykerékpárokhoz képest. Utóbbiak adott versenyszituációban hozzájárulhatnak egy versenyző jobb teljesítményéhez.

 

 

 

Az országúti versenykerékpár elnevezésből is kitűnik, hogy ezek a bringák hasonlítanak leginkább a klasszikus országútikra, vagyis azokra a bringákra, melyek nyergében görbülő háttal, alul fogott kormánnyal tekernek 60-nal mezőnyben a profik. A kerékpársport történelme során nagyjából kialakult az a geometria, azok a szögek, melyek a leghatékonyabbak a versenysportban. A versenyzők 99%-a gyerekkorától kezdve megszokja, hogy ha gyorsan akar haladni, akkor bizony érdemes minél lejjebb hajolni, hosszan fogni a kormányt, a sprintereknek 70-nél szükségük van a hosszabb stucni által biztosított stabilitásra.

 

 

Kiállva sprintelve is hatékonyabb az alacsonyabb fogás és ilyenkor alul fogott kormánnyal befeszülve hosszában is kell tér, hogy szabadon működjenek a „dugattyúk”. Hegyen, kiállva tekerve, a fékkarnál fogva a kormányt, a relatíve alacsonyabb homlokcsővel szintén hatékonyabban terhelhetjük a pedált, mintha egy komfort országúti magasabban elhelyezkedő kormányába kell kapaszkodnunk. Azonban nemcsak elhatározás, hanem képességek, fizikai adottságok is szükségesek ahhoz, hogy testünk tolerálja a klasszikus versenybringák által megkövetelt testhelyzetet. Ezeket a képességeket meg lehet szerezni, edzeni, de aki mondjuk 40 éves koráig nem ült sose klasszikus országútin, annak már nagy valószínűséggel sosem lesz kényelmes egy Merida Reacto.

 

 

Az országúti versenykerékpárok sajátosságai, vagyis a relatíve rövidebb homlokcső, a hosszabb felsőcső, hosszabb stucni, keskenyebb kormány, mind-mind egy „hétköznapibb” ember számára kényelmetlen pozíciót adnak ki, amit mondjuk idősebb korban nem biztos, hogy képes valaki adaptálni. Ez a „hétköznapi bringás” hiába nyer másfél km/óra sebességet a kedvezőbb légellenállású pozíció miatt, egy 5 órás országúti maraton második felében bőven többet fog veszíteni azért, mert mondjuk a törzsizomzata képtelen hosszú távon tolerálni azt a pozíciót és ekkor már 40 helyett 35-tel is alig bír majd vánszorogni, miután leszakad arról a sorról, akikkel addig tekert.

 

Ugyanez igaz a szögekre, melyek egy klasszikus aszfaltszaggató esetében meredekebbek, „agresszívebb” irányítást lehetővé téve. Ennek a versenyzők örülnek, mert versenyszituációkban hasznos, ha adja magát, hogy gyorsabban ráfordítsuk szűkebb ívre a kerékpárt. Egy kezdő kerékpáros a fenti geometriából viszont azt fogja érzékelni, hogy a meredekebb villaszög miatt nagyobb sebességnél kényelmesebb ívben kanyarodva instabilabb a bringa, pláne, ha lecserélte rövidebbre a stucnit, mert túl hosszúnak találta a felsőcsövet. Aki viszont évekig versenyzett, az a lapos villaszöggel fog alulkormányozottnak érezni egy bringát.

 

Látható, hogy gyakorlatilag nagyobb azoknak a tábora, akiknek inkább országúti komfort kerékpárra van szükségük. Ebbe a kategóriába azokat a hajlított kormányos aszfaltra tervezett bringákat soroljuk, melyek nem feltételezik a versenyszerű használatot, sokkal inkább a szabadidő-sportolás támasztotta követelményeknek felelnek meg. Több jellemző tulajdonsága is használója kényelmét szolgálja, hogy minél tovább maradhasson fájdalom nélkül nyeregben, minél biztonságosabb legyen számára a kerékpározás. Ilyen bringák tartoznak a Merida Ride családba.

 

 

Egy országúti komfort kerékpár elsősorban a váz geometriája és kialakítása miatt kényelmes. A komfort geometriára jellemző adott méretben egy klasszikus versenybringáénál rövidebb és lejtő felsőcső, rövidebb ülőcső, magasabb homlokcső, laposabb villaszög, hosszabb láncvilla, alacsonyabbra csatlakozó rugalmasabb támvillák, kisebb átmérőjű (általában 27,2-es) nyeregszár fogadása, nagyobb férőhely ballonosabb gumiknak. Nagyobb az áttételtartomány, és könnyebb áttételek közül válogathatunk, hiszen feltételezhetően nem egy profi tapossa majd a pedálokat, a komfort bringákat elöl szinte kizárólag kompakt hajtóművekkel, 50-34-es tányérokkal szerelik. A drágább komfort országúti kerékpároknál a váz és a villa is karbon, így további lehetősége adódik a tervezőnek, hogy ahol kell rugalmasabb anyagot használjon, akár rossz minőségű úton a nagyobb döccenők csillapítására, akár az érdesebb útfelület csillapítására. Szintén fontos a kényelem érdekében a ballonos gumi, ami általában 25-ös vagy 28-as, sőt, újabban a tárcsafékes bringákon akár 32 mm-es.

 

Egy kényelmes bringa nyergében később fáradunk el. Vegyünk egy 200 kilométeres granfondo-t: Az első 100 kilométeren lehet gyorsabb kicsit valaki egy merev aero-csodával, de a pozíció miatt féltávnál felmondja a szolgálatot több izomcsoport és onnantól kínszenvedés a táv abszolválása is. Egy kényelmes bringán lehet rosszabb a légellenállás, lehetnek rosszabbak a homlokrész vagy a középrész merevségi mutatói, de kevésbé fárad a testünk. Mivel egy országúti maratonon nagyrészt bolyban tekerünk, a kedvező légellenállást nem is nagyon aknázzuk ki, ellenben sokkal fittebbek maradunk a verseny második felére. Ha viszont a fapadosabb versenygépen beállt a hátunk vagy a derekunk, onnantól vége a dalnak… Döntsd el mi a jobb: ha talán, esetleg egy kicsit gyorsabb vagy a táv első felében, majd drasztikusan leromlasz a másodikra, vagy ha kiegyensúlyozott jó teljesítményre vagy képes akár végig?

 

Hétvégi túrákra, kikapcsolódásra, hobbi sportolásra nem is kérdés, hogy egy komfort országúti a megfelelő választás a klasszikus versenykerékpárokhoz képest. Ilyenkor nem hajt az eredménykényszer, ráadásul más a hangulatod is, ha más az üléspozíciód, hidd el, kevésbé hajló gerinccel kevésbé érzed megterhelőnek a túrát, inkább a szabadság, a kikapcsolódás érzése dominál. A komfort országútik jelentős része, egyes Merida Ride modellek is fogadnak sárvédőket vagy egyéb kiegészítő felszereléseket, ami nem utolsó szempont túrázóknak.

 

 

 

Szintén versenyszerű használatra készülnek az országúti időfutam- és a triatlon kerékpárok, mint amilyen a Merida WARP széria. Ezek a bringák geometriájukat, a vázformát és a kiegészítőket – időfutamkormány, kerék, nyereg – tekintve jelentősen eltérhetnek a hagyományos „versenybringáktól”. Triatlonban az olimpiai távon az UCI-szabályokhoz hasonlóan szigorúbb megkötések vannak a kerékpárra vonatkozóan, de a hosszú távú vagy Ironman versenyeken jóval szabadabbak a szabályok, merészebb formák is megengedettek. Utóbbiakat az országúti időfutamkerékpároktól elsősorban az UCI-szabályok különböztetik meg, valamint az, hogy az országúti időfutamkerékpároknál általában alacsonyabb kormánypozíciót alkalmaznak.

 

 

Ha folytatnánk a sort, hogy mit nem sorolunk ebbe a kategóriába, a képzeletbeli katalógusban a fittness, trekking, cross bringák következnének (Merida Speeder, Merida Crossway), de ezeket és alváltozataikat jól megkülönbözteti az előbbiektől az egyenes kormány. Nyilván akik országútival kezdték a bringázást, igényeljük a hajlított kormányt, a több felkínált pozíciót, ami természetes. Másnak viszont elég lehet az egyenes kormány (akár egy szarvval), sőt, pont a koskormányhoz nehezebb alkalmazkodnia. A kényelmes, komfortos „országúti” kerékpárt tehát megtalálhatjuk egy divatos, sportos, könnyű fitness bringában is.